Tegnap futottam rá erre a képére LinkedIn-en.
Valahogy nagyon valósághűnek érzem. Aki mostanában pályázott állásra, ha nem is minden esetben, de nem kevésben viszont ezzel találkozhatott. Volt olyan pályázat, amit pont azért hagytam félbe, mert miután feltöltöttem az önéletrajzomat, átvitt egy másik oldalra, ahol az önéletrajz alapján próbálta kitölteni a lapot, természetesen brutális rosszul. Ekkor mérlegelve, hogy még ott kézzel minden egyes munkámról, tapasztalatomról írjak, úgy döntöttem, hogy nem. Persze, erre vannak, aki azt mondják, hogy nekem kell az állás. Igen, de nem minden áron, és nem úgy, hogy nem kevés energiát fektet az ember egy hirdetésbe, jelentkezésbe, interjúkba, majd pedig sok esetben még válaszra se méltatnak
Nem is olyan rég volt olyan esetem, hogy szóban megállapodtunk, aztán utána csönd, meggondolták magukat, és elfelejtettek értesíteni.
Barátom esete sem gyenge, mikor a 4. kör után megszűnt a visszajelzés.
Szóval azt érzem, hogy nagyon el van szaladva az a ló a munkáltatói oldalon. Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a valósággal, az emberségről nem beszélve. Döbbenetes, ami ma a munkaerőpiacon zajlik.