Tegnap hazafelé olvasgattam a híreket, és ez jött szembe: https://index.hu/belfold/2026/10/30/gustava-landauer-forradalom-konyv-ajanlo-filozofia-tortenelem-politika-gazdasag/
Gustav Landauer német filozófus már a világháborúk előtt a közös szellem elvesztéséről és a modern társadalom széthullásáról írt. A forradalom című történelemfilozófiai esszéjében arra is rámutatott, hogy önmagukban a forradalmak sohasem valósítják meg teljesen eredeti céljaikat, a gazdasági és technikai fejlődés pedig nem feltétlenül hoz jólétet az embereknek.
Bár tudom, hogy nem IT és nem QA, de engem ezek a dolgok mindig megerősítenek abban, hogy nem csak én gondolkodom úgy, ahogy, hanem koromat sokszor megelőzve már ezek a gondolatok papírral lettek vetve. Ilyenkor szembesülök azzal is, hogy sokkal többet kéne olvasni, tudni a világról, mielőtt írni kezd bárki is, hiszen sok esetben már a téma rég és gyanúsan helyesen fel lett dolgozva, publikálva, így azon maximum finom hangolni lehet.
A társadalmi rész azért is érdekes, mivel ugye egyre jobban látható, hogy az április 12-i választások után milyen változások következtek be a társadalomban és a gazdaságban, és annak milyen hatása van a munkámra.
minden tópiát utópia vált, azt meg újabb tópia, és így tovább.
A forradalom nem egyéb, mint káoszon és lázadáson keresztül vezető út egyik tópiából a másikba egy relatív stabilitástól a másikig, átverekedve magát az individualizmuson, amelyet egyszerre jellemezhet hősiesség vagy bestialitás, a nagy ember magánya és a tömeg egyetlen atomjának nyomorult elhagyatottsága is.
Ír az elveszett közös szellemről is, ami szintén levetíthető a munka világára.
Olyan korszak, amelyben az egyes egyének szelleme – épp az általános szellemtelenség miatt – hatalmasra dagad
Pénz és a társadalom széthullása, ami megint jól megfigyelhető napjainkban, bár szerintem ez folytonos.
Darabjainkra estünk szét, és ahelyett, hogy igazán hasznos javakat állítanánk elő, árutermeléssel foglalkozunk, olyan holmikat gyártunk, melyekhez nincsen valódi közünk
Nincstelenek hadait kényszerítik arra, hogy a rendelkezésére álljanak olyan embereknek, akik a nép gyarapodásával nem, csak saját meggazdagodásukkal törődnek. Jórészt ugyanezekből a földönfutókból toborozzák azok légióit is, akik biztosítják és növelik a nemzet felvevőpiacát, mellette pedig fegyverrel a kézben, a maguk bőrét kockáztatva garantálják a békét.
És bár még nem olvastam, de valahogy mégis úgy érzem, hogy kötelező darab.
Ma reggel megrendeltem a Lírából.
A könyvről az összefoglaló:
Sokféleképpen próbálták már meghatározni a radikális, pacifista filozófus, Gustav Landauer (1870-1919) szellemi-politikai alapállását: nevezték szocialista anarchistának, neoromantikus szocialistának, világi messianistának és vallásos ateistának, abban azonban a baloldali ideológiák minden krónikása egyetért, hogy Landauer nem csupán a német-zsidó szellemtörténet jellegzetes alakja volt, hanem az anarchizmus egyik legjelentékenyebb teoretikusa is. Nehéz volna felsorolni, hogy Walter Benjamin, Ernst Bloch,…
