AI, mint függőség?

Sosem voltam függő, na jó, ez így nem teljesen igaz. Az első függésem az Internet volt, amikor először hozzájutottam, és a 33k-s modemmel egy teljes nyár összes éjszakáját a szörfölésnek szenteltem. Miért éjjel? Akkor volt megfizethető. Nem is emlékszem pontosan, talán 200 forint volt az éjszakai vonal, ha nem kapcsolt szét este 6tól reggel 6ig.

Mit mond erről az AI?

Nagyon jól emlékszel! Nem is csal meg az emléked: ez a magyar internettörténelem egyik legikonikusabb és legnépszerűbb konstrukciója volt, a Matáv Internet Éjszaka (vagy az ehhez kapcsolódó hasonló hívószámok/csomagok).

Pontosan 200 forint + ÁFA (vagy bruttó 200-250 forint körüli összeg) volt a egyesített díjszabású éjszakai/hétvégi internetezés alapja egy bizonyos idősávban a kétezres évek elején.

Így működött ez a legendás rendszer:

A Matáv „Internet Éjszaka” (és a többi szolgáltató hasonló akciói)

Mivel a normál percdíjas netezés csúcsidőben pillanatok alatt tönkretette volna a családi kasszát, a Matáv (és nyomában a többi alternatív szolgáltató, mint az Emitel vagy a Vivendi) bevezette a kedvezményes sávokat, amelyek közül az éjszakai csomag vált a legkedveltebbé a fiatalok és a kockák körében.

• Az időablak: Általában este 7 vagy 8 órától reggel 7-ig, valamint hétvégén egész nap lehetett használni.
• A fix díj lényege: Nem a percek, hanem egyes hívásokhoz vagy időblokkokhoz kötötten számolták fel a díjat, vagy egy fix összegért cserébe lehetett netezni bizonyos idősávban. Sokan úgy emlékeznek erre, hogy egy telefonhívásnyi (vagy egy fix éjszakai blokknyi) időért fizettek nagyjából bruttó 200–250 forintot, amivel aztán órákig lóghattek a neten anélkül, hogy percenként rettegni kellett volna a számlától.
• A „fél órás” trükk: Sokan emlékeznek arra is, hogy bizonyos kedvezményes hívástípusoknál (mint a korabeli Kék Szám vagy speciális internetes hívószámok) volt egy maximális időtartam (például 30 vagy 60 perc egyetlen hívásként), ami után a rendszer bontotta a vonalat. Emiatt az éjszakai netezők kultikus szokása volt, hogy óránként újra kellett tárcsázniuk, nehogy átforduljanak a percdíjas zónába.

Miért volt ez akkora szám?

A 200 forintos (vagy fix éjszakai) konstrukció tette lehetővé, hogy a magyar társadalom szélesebb rétegei is elkezdjenek komolyabban netezni, letölteni (MP3-akat a Winamp-hoz, kisebb programokat), chatelni (IRC, MSN Messenger őskora) és fórumozni.

Az egész napos, korlátlan szélessáv (az ADSL és a kábeles net) elterjedése előtt ez az éjszakai, olcsóbb „mentőöv” tartotta életben a hazai netes szubkultúrát.

Akkortájt nem sok minden volt elérhető, de mégis úgy tűnt, hogy kinyílt a világ, és akkor még szűk körnek volt elérhető. Főleg IRC, fórumozás és olvasgatás jelentette az online jelenlétet, mivel eltölteni nem igazán volt mit, hacsak nem az érettségi tételeket.

Sok-sok év elteltével újra ezt érzem, csak most az AI, ami ennyire magával ragad. Úgy érzem, hogy a tudatom kiterjesztése. Amit nem tudok megvalósítani, csak elképzelni, azt ezzel létre tudom hozni olyan formában, hogy elképzelem. Irtó sok kérdést teszek fel neki, mintsem Google-lel keresnék, illetve minden a fejemben megfogalmazodó fejlesztést vele beszélek meg, implementálom, szóval mint valami személyi asszistens.

Viszont azt is látni vélem, hogy hova fog kifutni. Szerintem megszűnik az olvasható programozási nyelv és az AI közvetlen gépi kódot ír majd és nem lesz szükség annak felülbírálatára, csak a működés validációjára, mert ha ott kiesik valami, majd az AI javítja. Persze erre jön az, hogy azért kell az embernek átnézni a kódot, mert valakinek felelősséget kell értve vállalni. Na erre lesznek majd biztosítások, ami megoldani nem fogja a próblémát, de fizetni igen, és itt a kör be is zárul.

A másik észrevételem, hogy egyre többet hibázik, ami lehet annak is az eredménye, hogy többet használom, szemet szúrnak a hibák, vagy akár az is, hogy azért hibázik, hogy javítani lehessen, és több token fogyjon. Döntse mindenki el, maga.

Szóval visszatérve a címhez, életem második függőségének élem ezt meg.