Interjú, ami valójában időpazarlás volt

Első kör

Kis idő elteltével megtörtént az első interjú, ami egyfajta ismerkedős kör volt szakmai kérdésekkel. Ezt magyar kollégák tartották és nagyon simám ment az egész, mígnem a végén jelezték, hogy az alapvetően két körös interjú három körös lesz, mert a szakmai részt (tesztautomatizálás) a külföldi kollégák is szeretnék majd tesztelni. Nem gond, gondoltam, mivel sok év tapasztalattal a hátam mögött már érzek annyi rutint és tudást, hogy ne jöjjek zavarba, ha kicsit jobban meg szeretnének izzasztani.

Második kör

Itt egy kicsit több idő telt el, mire megszervezték a második kört, ahol arra számítottam – amiről az első kör végén szó volt – hogy akkor szakmázunk az automatizálás világában. Ekkor jött az első meglepetés számomra, hogy a külföldi kollégák – mint ott kiderült – akkor néztek rá az önéletrajzomra, és mondták, hogy ők bizony manuális tesztelői kérdésekkel készültek, de hogy látják a szakmai tapasztalatom alapján, hogy én bizony automatizáló vagyok. Sebaj mondtak, toljuk le az interjút, hogy összetettebb képet kapjanak rólam és legfeljebb lesz még egy szakmai kör, ahol már tényleg arról lesz szó, amire jelentkeztem. Ekkor már hangosan csilingelt a fejemben az a csengő, ami azt jelzi, hogy fuss, menekülj, mert itt komoly problémák vannak, de sajnos kitartó vagyok, szeretem végig csinálni azt, amibe már belekezdtem. Egyébként ezt leszámítva jó hangulatban telt az interjú, bár mindent előhúztak a kalapból, ami a nagy könyvben meg van írva, és próbáltak össze is zavarni, de nem sikerült.

Harmadik kör

Majd jött a harmadik kör, amit sikerült gyorsan leszervezni, és ahol jeleztem, hogy ez ugye arról fog szólni, amiről beszéltünk, mert kezdenek kétségeim lenni. Rögtön kaptam is a megnyugtató választ, hogy persze, minden rendben van. Eljött hát a nagy nap, beültem a harmadik körre, ahol a szakmai körös ember, illetve ez egész QA vezetője volt jelen, és máris belevágtak a közepébe, hogy nekik most igazából nem automatizáló mérnökre van szükségünk, hanem manuális tesztelőre, és hogy ez így nekem mennyire felel meg. Majd pedig az következett, hogy szerintük másfél, két év múlva lehetnék automatizáló náluk, mert amúgy is bele kell tanulnom. Oh jaj, gondoltam magamban, itt ők nem olvasták el az önéletrajzomat, hogy mennyi szakmai év van a hátam mögött, sőt, úgy tűnt, hogy nem is beszéltek az interjúztató kollégák egymással, uram boccsá megfeledkeztek arról a szakmai körről, amit ígértek – hozzáteszem, hogy az első körön automatizálás témában interjúztam – így ültem kissé megszeppenve. Jött a kérdés újra, hogy akkor mi lenne, ha manuális tesztelőként erősíteném a csapatukat, amire tudva levő, hogy hülye kérdésre, hülye választ kell adni, mondtam, hogy semmi gond, ha kifizetik azt az összeget, amit kértem. Szerintem itt esett le nekik hogy ebből nem lesz üzlet és nem sikerült balekot fogni, szóval hamar elbúcsúztunk egymástól.

Konklúzió

Őszintén szólva nem kicsit paprikás hangulatban telt utána a délutánom, és legfőképpen magamra voltam dühös, hogy a látható jelek alapján nem szakítottam meg hamarabb ezt a folyamatot, mert két dolog látszik a saját hibámon túl, az, hogy valószínűleg nagyon hibás a felvételi folyamatuk, hiszen igen sok kommunikációs hiba volt benne, a másik pedig az, hogy ha nem szánnak ennyit a bérre, akkor teljesen felesleges azon szakmai embereket megfuttatni, akikre nekik nincs megfelelő anyagi keretük, mert ez így igen inkorrekt eljárás.

Befejezés

Tegnap még jeleztem a külsős fejvadásznak a szituációt, és amit lesz válasz, ki fogom bővíteni ezt a bejegyzést, hogy mások is okuljanak belőle, és vagy lássák, hogy miképpen ne légy balek, ha már én árnyékra futottam.

Sajnálatos módon – amit én nagyon sajnálok – nem írhatók ki cégneveket, mert akkor igen hosszas és költséges peres eljárás alá vonnának, amire se időm, sem pedig pénzem nincs, hiába nekem van igazam. Mint ahogy mondani szokás, ma Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás.

Ez van

Végezetül nagy kedvenc az IT interjúk világából: